Mentalitás

Több, egymástól független olvasó írta, h látják, h nem tetszenek nekem itt a dolgok. Szó mi szó, ez így van, de azért ez több részletből tevődik össze.

Volt egy érdekes beszélgetésem a munkatársakkal tegnap, ami rávilágít az itteni mentalitásra elég rendesen – erre nem akarom mondani h rossz, vagy jó, hanem hogy más. Valahonnan onnan indultunk el, hogy valaki panaszkodott, h sokat kell füvet nyírnia, és miközben az elején arról viccelkedtünk, h miért nem vesz vagy bérel pár kecskét vagy bárányt, viszonylag gyorsan oda jutottunk, hogy miért nem veszek én házat. Megpróbálok rámutatni pár dologra itt, ami szerintem sokaknak segíthet eldönteni, mennyire nekik való ez az ország, avagy sem. Kicsit zilált téma, de megpróbálom összefogni valahogy.

Azt már írtam, hogy IT-s vagyok egy banknál. Ez szerintem kb minden ember fejében az a párosítás, aki elvileg sokat dolgozik, és viszonylag jól keres. Itt ez nem teljesen így van, bár az anyagiakkal nincs gond. Az iroda du 4 körül üresedik, pénteken már 3kor mindenki vagy iszik, vagy hazamegy, inkább az utóbbi. Egyébként is nagyon lassan zajlik itt az élet, de mindenkinek nagyszerű, hogy hazamehetnek a családdal lenni. Ott a gyerek, az asszony, a macska, kanári, egyéb hasonlóan hangos és idegesítő lények. Az, hogy én 15 perc gyalog lakom a város központjától, az itt már külvárosnak számít, ezt többször megkaptam már. (Persze ez is baromi drága, a többiek egy óra autózásra laknak.)

Itt jön be a házvásárlás téma. Valami olyasmit mondtam tegnap a távolság kérdésre, hogy épül a bel(jebb)városban egy új toronyház, ahol 400.000 NZD körül kapni már másfélszobás lakást, és azt ki lehet adni kb 2000 per hó áron. Szerintük az baromság. Állandóan azzal baszogatnak a többiek, hogy mennyire drága nekem az élet, miért nem veszek egy 4 szobás házat valahol Hutt-ban (kb Gödöllő), mert annak három szobáját kiadhatom, meg akkor főzhetném az alkoholt mint mindenki (errefelé legális és divatos, meg olcsó is.), lehetne kertem, vehetnék autót, és nem kéne a kis ötven négyzetméteres lakásra költenem egy valag pénzt. Anyagilag nem lenne hülyeség egyébként, de egy városi gyereknek ez baromi strapa. Orbáni utópia, sok gyerek, sok kerék, satöbbi.

Itt másra megy el a pénz mint Európában. Sokaknak fejenként két autója van, ebből az egyik valami fura jószág majdnem mindig pl kivénhedt régi amerikai csodajármű, vagy ha nem autó akkor motor. Ez nekik fontos, periodikusan megmozgatják a dögöt, vagyont költenek rá (annyi autószerelő van Wellingtonban, hogy csak nézek, szerintem Angliában nincs ennyi összesen). Sokan főznek alkoholt, kertészkednek, stb.

Itt nagyon nem városian gondolkodnak az emberek. Auckland se jobb egyébként, mert bár nagyobb város, az ottani belváros megfizethetetlen, a közlekedés rossz,  és ott is mindenki kint lakik.

Ez egy buborék, egy meglehetősen vastag fajta. Nem hallani nemzetközi hírekről, történésekről, egyszerűen nem foglalkoznak az emberek azzal, hogy mi megy a nagyvilágban körülöttük, mert lássuk be, a nagyvilág elég messze van innen, úgyhogy nem igazán “körülöttük” van.

Márciusi szösszenet

Amikor elkezdtem írni a blogot, arra gondoltam, hogy jó lenne picit tudatosabban irogatni, mintsem havi vagy heti összesítőket csinálni. Ez részint abból is ered, h visszaolvasva az Angliás blogom korai irományait, nem túl élvezetesek, mert nincs bennük rendszer (plusz akkortájt még írni se nagyon tudtam, blogot mármint, az analfabetizmus viszonylag gyorsan lepergett rólam gyerekkoromban) – mostanra azonban belátom, hogy a semmiről csak a politikusok és a PR-osok tudnak szófosni, nekem nehezen megy. Ennek fényében megprobálok írni arról, ami nincs.

  • Kimostam, majd szárítóba tettem a fotós hátizsákomat. Ez utóbbi elég hülye ötlet volt, mert a műanyag részek nem viselték a meleget. Az egyetlen fájdalomdíj, vagymi, hogy szegény hátizsák már erősen a halálán volt, úgyhogy valamikor idén csérére szorult volna. Úgyhogy nincs hátizsák – pontosabban ebayen vettem egyet használtan, mert itt nem kapni, plusz már nem is gyártják az adott modelt.
  • Az előbbitől függetlenül vettem a fényképezőhöz egy egyfontos LCD-védő műanyag mifenét még február elején, persze ebayen, mert itt nem kapni (nincs). Azóta se jött meg.
  • Vettem egy elég nagy és gyors USB fütyit, szintén ebayen, mert ebben az országban kb nem kapni, nincs. A valósághoz hozzá tartozik, hogy az előzőt hetekig nem láttam, ezért azt hittem h elhagytam. Azóta persze megtaláltam, bár amit vettem nem jött még meg. A helyi posta hihetetlenül hatékony a dolgok elhagyásában, mindenki a magyar meg a brit postára hisztizik, de ami itt van az tragikomédia.
  • Tizensok év után deót kellett váltsak, mert amit eddig használtam, azt itt úgy tűnik kivezették a piacról, és nem fogok ebayről venni. A lényeg, h itt nincs.
  • Mindezek mellett gondoltam utánanézek egyes számítógép-fejlesztéseknek, ami önmagában hülyeség persze, adott, h itt minden drágább mint maga Jézus fasza, ha IT-ről van szó, de…ugyanúgy nincs sehol errefelé az egész országban normális minőségű 6 vagy 8 TB-s asztali HDD (értsd: nem Seagate, inkább WD de méginkább HGST), i7-3xxxQM vagy XM proci (laptopba), 3GHz körüli DDR4 RAM (asztali). Ennyike.
  • Volt egy baromi drága (kb ötvenezer forintos) egerem, mármint a számítógéphez, ami most nincs, mert kettő volt belőle, egy otthonra, egy a munkahelyre, majd a novemberi földrengéskor minimális eséllyel azbeszttel szennyeződött. (hosszú történet, de a lényeg h valóságban a szennyeződés esélye teljesen elenyésző) – ellenben a munkahely nem fizet, nem az ő bajuk, h szar épületben voltunk, és egyébként is, van akinek félmilliós motorsisakja maradt bent. Nyasgem.
  • A barátnőm hetekkel ezelőtt eltűnt a radarról, lehet itt kapni másikat, de pillanatnyilag nincs.
  • Szociális életem továbbra is nincs – ez konkrétan úgy néz ki, hogy az egyetlen darab itteni ismerősömet egy jó ideje nem tudom elérni mert tojik a fejemre. Meetupok továbbra is baromi ritkák, de azért próbálok járogatni.

És akkor ami van…

  • Földrengésekből mostanság elég sok van. Igaz nem túl erősek, de azért érzehetők.
  • Van kávé. Igazából azon kevés dolgok közé tartozó dolog, ami tényleg tetszik itt, az a kávé, a kiwik elég jól főzik a flat white-ot, amit bár otthon is kapni, de Starbucks és tsa féle verzió elég siralmas, nem tudom merre kapni jobbakat. Londonban a Harris + Hoole árul jó verziót, akinek van kedve, javaslom kipróbálni. Mindenesetre amikor épp nem erjesztett cukorral mérgezem magam, akkor kávézok, és bámulom az embereket. Mivel az elmúlt másfél hétben kellemes idő volt, a csajoknál pedig valahogy nem divat errefelé a cicifix, ezért éppenséggel van mit bámulni. Vicces, hogy bár ez egy (népességet tekintve) kisebb sziget mint ahol a britek élnek, vmint az itteniek jó része genetikailag brit leszármazott, az itteniek viszonylag jól néznek ki. Valahogy a belterjesség nem annyira terjedt ki rájuk, mint az angolokra, akik kb a “papírzacsival-a-fején-se” kategóriába esnek.
  • Van sör is. Érdekesnek találom, hogy a kiwi borokat sokfelé exportálják, és valóban jók is, de valamiért a söröknek nincs export-hagyománya, pedig az itteni ale-k, és egyéb sörök teljesen finomak, fogyatszthatóak, bár baromi drágák, mint minden más. Azonban az árazás önmagában nem fontos, mármint itt drágább a kiwi bor mint európában, úgyhogy nem kötelezően lenne halott ötlet a sört is exportálni.
  • Van a városban két mozi, összesen három teremmel. Megnéztem az új Trainspotting filmet, az jó volt, lehet ráveszem magam és megnézem a Logan-t valamikor, addig is menjen két-három óra az életemből.

 

A hobbitok földjén a kiwik sem mások

A Gyűrűk Ura filmben (és talán a könyvben is, de azt magyarul most nem tudom előkeresni) van egy olyan helyből az elején, hogy:

A hobbitok itt élnek és dolgoznak a Megye négy Fertályában……többszáz év óta. ..
…Kölcsönösen nem vesznektudomást egymásról……a Nagyokkal.

Miután Középfölde sok fura szerzettel teli, a hobbitoknak nincs is jelentőségük […]

Egyesek szerint a hobbitok igazi szenvedélye az evés.
Ez méltánytalan, hisz élénken érdeklődünk a serfőzés és… a pipafűszívás iránt.

Na ha ezt picit átírja az ember (Középfölde = világ, Megye = NZ), akkor majdnem jól illik a kiwikre is, még ha pipát nem is szívnak, és talán füvet se többet mint mások. Ez ugyanis egy baromi nagy buborék ami itt van. Szerintem írtam már, h Fiji-n van a “fiji time” nevű dolog (mennyire elegem van a magyar billentyűzetkiosztásból angol laptopon…) ami az ottani életmód lassú és elzárt tempójára vonatkozik. Miközben kiwi time nincs, mint kifejezés, de azért érzi az ember, hogy mégis csak valami hasonlóság van a két hely közt.

Az egész írás apropója a pénz és az idő, és azon tapasztalatom, hogy itt minden drága, még londoni szemmel is, de aztán végiggondoltam, és rájöttem, hogy ez nem teljesen meglepő. Anyagi jellegű példák: Wagamana (étteremlánc, Londonban is van, itt is van, ugyan az a menű) azonos kaja-pia kombináció Londonban kb £20, itt 33-nyi NZD. Meki ugyan ez, amit ott megkapsz £5-ért, az itt inkább £8-9 áron van. Általában az ebéd és vacsora egy étteremben itt másfélszer drágább mint ott. Műszaki cikkek ugyan ez. Most ott tartok, hogy eladtam 4-5 éves számtech cuccokat, néha drágábban mint amibe újonnan fájt. Ruhák hasonlóképp. Azok a kirándulódzsekik amik Londonban £200 körül futnak, itt simán kétszer annyiba kerülnek, pedig van helyi márka (aki szintén ázsiában gyártja a dolgokat.). Cipők stb ugyan ez a történet.

Európában ha valakinek van spórolt pénze, az elmegy általában utazni. Amellett, ettől függetlenül, általában a lakosság száma és koncetrációja viszonylag magas, egyes országok pedig nincsenek messze egymástól. Elleben azzal ami itt van: az, h NZ a nyúlon túl a picsába(n) el van azt tudjuk. Az itteniek részint ezért is vagy ezért sem utaznak sokat, ezért az a pénz nem kerül ilyen formán elköltésre. Erre rájön pluszban, hogy egyes dolgokból kevés fogy a boltokban. Példának okáért Londonban eladnak havi mondjuk két tucat felső kategóriás fényképezőt, és több ezer kisebb kütyüt. Erre ugyan van egy csomó üzlet aki kiszolgálja ezen igényeket, de valahogy megoldják. Itt Wellingtonban ellenben van összesen 2 fotósbolt, és 1 vagy 2 kicsi, bár vitathatatlanul jól felszerelt üzlet, ami számítógépeket árul. Gondolom a havi profi fényképező-eladások átlagban valahol 2 alatt lehetnek. A városban összesen. Kisebb dolgokból se fogy sok, és ezen az se segít, h a boltok délután 4 óra után zárnak.

Összességében tehát nincs verseny, nincs felvevőpiac, ellenben vanogat pénz, magasak hát az árak. Nemrég kaptam el egy beszélgetést, h 4, harminc vége felé közelítőnek látszó, egyébként jól szituált nő mondta, h ők együtt bérelnek valahol a külvárosban. Úgy nem drága a lakhatás… Miközben itt fontban számolva kb 15%kal többet kapok mint Londonban, és a lakhatásom is kb egy árban van, tömegközlekedésre sem kell költeni, anyagilag csak azért vagyok előrébb mert ha nem az irodai négy fal közt űlök, akkor az itthoni négy fal közt űlök, és néha megfőzöm az ebédet előre, ha már £2-os készkajákat nem lehet kapni (helyette lehet $12-ért kimenni a kínaiba, vagy ugyan annyiért a mekibe, és akkor azok olcsóak.)

Ennyit a pénzről. A buborék téma is érdekes. Megintcsak a távolság és az elszigeteltség miatt, de az ittenieket nem nagyon mozgatja mi van a világban. Senki nem beszél az irodában Trumpról, vagy a menekültekről, vagy a globális felmelegedésről (klímaváltozás, mindegy), de igazából regionálisan releváns dolgokról sem, pl nem téma mi van a Maorikkal, a szamoaiakkal, az ausztrálokkal, semmi. Téma, hogy délben el kell menjen az irodából, mert a kutyát le kell adni a megőrzőben. Ha felütjük a helyi indexhu-t, az NZHeraldot, annak a színvonala valahol a Velvet és a Dívány közt mozog, magyarul tele van szeméttel, és semmi értelmes nincs benne. És az a fő hírforrás kb.

Az iroda meg délben, de legkésőbb 3kor üres, mindenki hazamegy, aztan a családdal van, vagy a fene tudja mit csinál, a medence magasságát méregeti talán. Nekem a hétvégi programtervem az volt, hogy elmegyek egy repülőnapra, ami ide 100km-re volt. Persze az időjárás-jelentés szerint világvégét vártunk, és mint utóbb kiderült, vasárnap kellemes idő volt. Unalmamban kétszer körbejártam a várost inkább, már sokadszor. Nem jó ez.

Február elejei mivan [?]

Egyik ismerősöm, aki szintén felfedezni készül a világot nemsokára (költözik Orbánisztánból Trumpföldre) kérdezte, hogy miért nem írok mostanában a blogra. Hát, az igazság, hogy azért nem, mert nincs mit.

Az ünnepi szezont nem itt töltöttem, hanem a Londonban maradt barátnővel közösen Kínában. Erről képek ugyan vannak Facebookon és flickr-en, de mivel nem volt időm menet közben jegyzetelni, ezért utólag naplóbejegyzés sem készült belőle – viszont mint olyan nem tudok beszámolni a wellingtoni karácsonyról, mert kimaradt. Valószínüleg egyébként elég unalmas lett volna ismerősök nélkül a két hét itt a lakásban egy laptoppal. Utólag elbeszéltettem picit a munkatársakkal, akik nem sokkal idősebbek nálam, ki hogy élte meg az ünnepeket, a központi témák közt felmerült, hogy az egyik pasi felesége mekkora hisztit csapott egy darab méh láttán, mert azok biztos beköltöznek a ház alá, vagy egy másik helyen a medence magassága volt a központi kérdés, mert attól függően esik más törvényi elbírálás alá, h 1.2 méternél magasabb, vagy sem. Hát nem tudom. Se méhem, se medencém.

Azóta viszonylag kevés dolog történt. A munkahely továbbra is összevisszaság, most ugyan nyílt egy irodánk a belvárosban, de megintcsak röhelyesen kicsi, és nincs mindenkinek asztala, hanem érkezéses jelleggel törénik a ültetés, így sokan inkább be se mennek (mindegy, lényeg h káosz van.). Mostmár egyébként picit jobban átlátom, h mit kellene csinálni, és kevés köze van ennek ahhoz, amiben megállapodtunk, t.i. én adatbázis fejlesztő vagyok, a csapat meg support-támogatás, ami azt jelenti, hogy kapnak napi x tucat emailt, amiben a felhasználó nyafog, hogy az xy adatfolyamatban hiba van, ezt ki kell keresni, majd az esetek 95%ban vissza kell írni, hogy ez azért történt, mert szar adatfilet küldött valaki, nem pedig mert rosszul lettek megírva a folyamatok. Viszont ez egy 2 éves gyerek agyi kapacitását igényi, és elég határozottan tudom, h ez az a terület, ami pont nagyon nincs az ínyemre.

Az előbbihez felületesen kötődően elkezdtem eladogatni a nagy méretű dolgaimat – mivel az elektronikai cikkek itt drágábbak mint Európában, ezért ez egész jó ötletnek tűnik. Ha maradok, majd veszek egy kisebb gépet, nem kell dual Xeon, elég egy ITX alapú i7 is. Fészbukozni, annak mindegy. Adott h a Photoshop se nagyon támogatja a sok magot, hátmég nem a két procit, annak is. Ugyan ez a monitorral, elment a 32 colos, legalább nem kell visszahajóztatni, ha megyek, ha meg maradok, akkor van itt is monitorbolt, vagy behozatom vhonnan olcsóbban.

A C# tanulás halad, de lassan megy. Mivel nincs háziállatprojektem (angol pet project, kb azt jelenti, hogy valami, amin céllal dolgozol, kiskedvenc, mifene), ezért elég nehezen tapadnak meg a dolgok a fejemben. Majd lesz valahogy. Első körben inkább az a cél. h olvasni tudjam a kódot inkább.

A szociális élet is elég limitált. Még a korai meetupokon találkoztam egy magyarral aki kötődik az itteni nagykövetséghez, rajta keresztül tudtam meg, h lesz (volt, mostmár) egy bbq a követség szervezésében, arra elmentem, kellemes volt, igaz új ismerősöket nem szereztem. Amellett vki másnak ecseteltem Skypeon pár hete, hogy volt ez a bbq, illetve a beszélgetás idejéhez képest lesz, valójában pedig már volt 2 kirándulás, ebből egy hosszúhétvégés, illetve jön áprilisban Londonból egy ismerősöm Aucklandba, és vszg összefutunk, mire a szkájpoló mondta, hogy “na, kezd beindulni az élet?” – végülis persze, ha nem vesszük, hogy az előbb felsoroltak három teljes hónap programját fedi le, akkor akár mondhatom, is, h igen, van-lesz élet. (A Marson előbb mint itt.)

A hosszúhétvégés kirándulás kellemes volt egyébként, Tongariro Nemzeti Parkhoz mentünk meetup csoporttal, ahol mindenki saját kedvére felfedezhetett. TNP leghíresebb túrája a Tongariro Alpine Crossing, amit én három éve amikor az országban jártam már megcsináltam, ezért nem futottam neki mégegyszer a sétának, helyette inkább az azzal szomszédos Mount Ngauruhoe hegyet másztam meg, ami egy igen egyedi élmény volt, aki látta a Gyűrűk Urát, annak a Végzet Hegye (Mt Doom) formájában lehet ismerős, és valóban, ha most épp nem is teljesen aktív, de egy (földrajzi értelemben) aktív tűzhányó a hegy, amin semmilyen kidolgozott út nincs. Utak helyett vannak súlyos és éles sziklák, amik vagy megtartanak, vagy nem (utóbbi esetben 600 méterrel lejjebb van a megálló), zuhanó kövek, 45 fokos emelkedők-lejtők, és kellemes kilátás. Képek itt.

Ha lesz még hír, írok majd. Egyelőre szokásos némaszag és hullacsend van.

Weird & Wonderful Wellington pt 1 // Furcsa és Érdekes Wellington, 1. rész

Right this will be the first bilingual post. Makes more sense to me. Photos that count as unusual from the past period of November & December. // Kétnyelvű írás. Lustaság és egyszerűség. Érdekes képek az elmúlt másfél hónapból.

For those that have me on Facebook, these won’t be new to you, sorry. // Aki ismer és követ Fb-n azok már látták ezeket, bocsi…

Box Container Sauna – did not end up trying it…my loss. // Konténer szauna. Sajna kimaradt.

“The lazy shopkeeper” // “A lusta boltos” – kb jelentése: “Sör [arrafelé]. Nem tudom rávenni magam, h mást is ide írjak”.

The Department of Conservation has a Nokia office next to it. Has one job, doing it well. // Kb conservation=természetvédelem, de közvetlen fordításban “megőrzés”, szóval némi csavarral a Megőrzésügyi minisztérium mellett Nokia iroda. Jól végzik a dolgukat…

Can’t help but wonder if that’s for guys or girls? // Szóvicc. Dick jelent “fasz”-t is, de ezen kívül a Richard név beceneve is. Picit megcsavarva tehát faszkovács. Egyébként az angol világban divatos a boltokat a saját neved után elnevezni, szóval hivatalosan itt arról van szó, hogy az eredeti tulaj vszg Richard Smith lehetett. Kérdés, hogy ez fiúknak vagy lányoknak volt üzlet….mármint a faszkovács, persze.

Smoke a crane! // Kb: “wanna get high” =  szó szerint “magasra akarsz kerülni?”, de inkább “be akarsz szívni?” [darubérléssel foglalkozó cég reklámja]

Gotta wonder if blood tests are done by angry knife-wielding Chinese ninjas. (apparently sign means something like yum yum store.) // “Vérvétel” a kirakott táblákon. Lehet marcona késes ninják csinálják. Valami kínai éttermet reklámoz egyébként.

If the DeLorean DMC 12 had a pickup version, I’d expect it to look much like this. // Ha a DeLorean-nak lenne pickup verziója, az kb így nézne ki szerintem.

Men at work…here?! Must be and old BangBus….// A tábla jelentése: “emberek dolgoznak”, pontosabban férfiak. Biztos valami régi pornóbusz. (aki nem ismeri, az nézzen utána mi a BangBus.)

Gotta love that slogan // Szójáték megint. A szlogen azt is jelenti h “az ügyfeleink mindíg az elsők”, de azt is h (szex megközelítésből) “az ügyfeleink először mennek el”. Szexbolt.

The reindeer that escaped from Chernobyl has been sighted at the Wellington Official Xmas Parade // A csernobilból megszökött rénszarvast a wellingtoni városi karácsonyi bulin vélték látni….

Pick a dwelling….[the only DSLR pic from all these posted here]// Tessen válogatni. Villa, istálló, vagy tanya.(123a/b/c) — egyébként az egyetlen az összes kép közül ami nem telefonnal készült.

“Assembly of god, free household items and sausage” // “Isten gyülekezete….ingyen háztartási termékek és kolbász”

5. és 6. heti összefoglaló

Kicsit megkésve megírom a magyar változatot is. Megint eltelt két hét, és összejött annyi dolog amiről érdemes írni.

[költözés]

Naptári hetekben számolva az első hét jó kb egyetlen jelentős mozzanata az volt, hogy a bérelt szobából átköltöztem a lakásba. Ezt leszámítva még a hét elején a bérelt szobából egy másik (házon belüli) szobába kellett költözzek, mert az eredeti szobát kiadták másnak. Az új szobában töltött pár estét a matracon töltöttem, mert az ágy kerete nem fért be, szétszedni meg nem volt értelme, olyan állapotban volt, h inkább kidobták az egészet.

A lakásba költözés, már ami a saját cuccaimat illeti elég egyszerűen zajlott, hiszen a két hely kb 15 percre van egymástól, gyalog. A bútorok, amiket rendeltem, már kevéssé könnyen kerültek meg. Erről később. A beköltözés után kb háromszáz dollárnyi pénzt dobtam ki vegyes dolgokra, mint alap konyhafelszerelés, kaja, ilyesmik. Mint említettem korábban, itt kicsi a verseny a különféle boltok közt, ezért (ebből a szempontból) mindegy miről beszélünk, bútor, kaja, stb, itt minden drága. Ennek okán elkezdtem főzni. Londoni barátőm küldött egy ajándékot, egy rízsfőzőt, jó fej, nem? 🙂 – a bevásárlási láz közepette vettem egy $1-os bögrét, aminek a márkaneve necessities, vagyis kb alapvető dolgok-szükségletek. Ez volt szombaton. Na a bögre füle hétfő reggelre letört. Ezek szerint a fül vagy nem szükséges dolog, vagy nem igazán jártam jól ezzel a befektetéssel.

15253518_10155527014539745_5067344872293932357_n

Maga a költözés december harmadikára esett, és mivel a rendelt bútorokat hatodikán hozták ki, ezért párszor a földön kellett aludjak, ami viszonylag jól ment, néha jobban aludtam, néha kevéssé – ez leginkább attól függött, hogy a pulcsikból összetákolt párnám mennyire tartott ki, vagy esett szét. A bútorok kiszállítása meglehetősen kaotikus volt. Három dolgot rendeltem, egy asztalt és egy kanapét a charity shopból, valamint egy ágyat, ez utóbbi új. A három tételből másfél jött meg – azok persze percre pontosan egyszerre, ahogy illik. A kanapé nem fért be az ajtón, ezért azt vissza kellett küldeni. Persze pénzt vissza nem adnak, de mindegy, levásárolhatom majd valamikor. Az asztal megjött rendben, talán leszámítva azt, hogy az én szerszámos “ládámat” kellett használni az összerakáshoz, mert nekik nem volt. Az ágy alja is megjött rendben, de a matrac a rossz méret volt. Végül másnap hozták a megfelelőt.

A lakással járó internet-kapcsolatot egy bő hétig nem sikerült beüzemelnie a szolgáltatónak, ezért általában a városközpontban található wifit abuzáltam inkább, pl egyszer vagy másfél órát ültem egy Burger Kingben ahol a másfél dolláros kávét szopogattam, közben Westworld és Ash vs Evil Dead részeket töltöttem le és szkájpolgattam. Szerencsére van pár elég retró játék is a gépen (XCOM 3, Diablo 1-2) amikkel offline is tudok játszani. Később leszedtem pár c# könyvet is, azt kezdtem végül olvasni, plusz hagyományosabb irodalmat.

A kilátás, már amikor van olyan (és nem baromi felhős) akkor egész jó a lakásból. Néha még csillagok is vannak. Egyik “londoni” ismerősöm (Orpington környékén lakik) azt mondta erre, hogy csillagok ott is vannak, mert az vidék. Hát, akkor ez is vidék – meglehetősen sok szempontból.

 

_8102011-hdr_mod_20161206_tn

[munka]

Munka fronton továbbra is teljes a káosz – érdekes, hogy mennyire nyíltak itt az emberek azzal kapcsolatban, hogy nem csinálnak semmit. Majdnem mindenki otthonról dolgozik, ami mint tudjuk sokkal kevéssé hatékony mintha egy irodában lennénk, de itt még büszkék is az emberek arra, hogy napi max 2 órát dolgoznak. Sokaknak gondja van a management hozzáállásával is a helyzethez, és meg tudom érteni őket.

Az egész jelenlegi szituáció egyébként egy erős 22-es csapdája sztori. A tényszerű probléma az, hogy a földrengés után a CBD (central business district, kb ahol a munka meg az élet zajlik)-ben dolgozók nem kis százaléka iroda nélkül maradt (pontos számot nem tudok, de a CBD-ben kb 60e ember dolgozik, csak nálunk 1200-an dolgoztak a főirodában, és több cég van hasonló cipőben mint mi). Erre nincs felkészülve a város, nincsenek szabad irodák, amik esetleg vannak is sokkal kisebbek mint ahonnan az emberek jönnek. Egyszerűen képtelenség elhelyezni mindenkit, sőt kb bárkit jelenleg. Mivel a megüresedett irodák hosszú ideig nem lesznek újra lakhatók, ez a folyamat akár évekig is eltarthat. Közben ha ez nem lenne elég, sokan vannak akiknek személyes tárgyaik voltak az irodaházakban, amikhez nem férnek hozzá. Nekem is egy elég drága egerem volt bent.

A legújabb hír, hogy (mosthoz képest jövő) hétfőtől “vidéken” leszünk elhelyezve, de az is egy elég pici iroda lesz, ahova vonattal kell menni, és kevesen férnek be. Eddig ketten mondták majdnem biztosra, hogy felmondanak, de a többiek is kifelé lógnak. Érdekes időszak jön. Én addig is tanulgatok programozási nyelvet.

[cucializáció]

A letelepedés és megtapadás egyik kulcskérdése, hogy mennyire vagyunk képesek emberi kapcsolatokat létrehozni magunk körül. Na egyelőre vagy én, vagy a környezetem nem igazán halad előre ebben a témában. Másfél hónap és tucatnyi meetup után sikerült összehozzak egy darab kávézást valakivel (aki nem munkahelyi). A gond az, hogy itt kevés a meetup, és általában azoknak is a fele utolsó pillanatban lemondódik, vagy senki nem jön el. Lehet majd az új évben elkezdek meetupokat szervezni itt.

Az esetenként előforduló “fesztiválok” is inkább erősen családbarát események, amik lefednek talán fél utcányi területet, és kész. Nemrégiben volt a városi karácsonyi fesztivál, ami szombaton és varásnap zajlott, mindkét nap ugyan az volt a program és a menetrend – a bulihoz lezárták a főutcát, ami olyan mintha Pesten az Andrássyt lezárnák teljesen. Télapó elvileg délben érkezett, aztán voltak mindenféle egyéb események. Én 2kor értem oda, addigra már a színpadokat bontották, nem volt sehol senki. Varásnap végül unalmamban nekifutottam az egésznek mégegyszer, akkor sikerült elkapni, meg ezt a csernobili rénszarvast is.

Európához képest itt nagyon más az élet. Egyrészt itt majdnem mindenki családos, tehát a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Aki pedig nem családos, az vagy szórakozóhelyekre jár, vagy pedig szobát bérel egy házban, ahol jönnek-mennek az emberek. Ezen opciók egyike sem igazán vonatkozik rám, sose járok ki így, mert nem az én világom és nem viselem a tömeget és a zajt. Ezzel kapcsolatban javasolt pár szórakozóhelyet az egyik munkatársam, de figyelmeztetett, hogy bizonyos helyekre sok “barna, nagydarab és erős testszagú” ember jár. Polkorrektség a köbön. Mostanra már hallottam jó beszólásokat mindenkire aki nem fehér. Mondjuk nem protokolt oktatok, nem érdekel, de elég más mint Londonban, ahol a utalást tenni a bőrszín létezésének akárcsak a tényére is (már, hogy valaki nem látlátszó persze) halálbüntetést von maga után.

[kaja]

Mint említettem elkezdtem főzni. Itt még az összetevők is családi kiszerelésűek. Gyakorlatilag képtelenség fél kilónál kisebb csirkemellet venni például, mert persze egy család annál többet is betápol egyűltő helyében. Hát én nem. A legtöbb hús 800-1400gm kiszerelésben jön, annak megfelelően is árazva. Liszt ugyan ez. A város második legnagyobb boltjában a legkisebb liszt ami van az másfél kilós. Előbb költözök vissza Európába, mint hogy elfogyjon.

Hogy ne csak a nyafit olvassátok, sikerült kaját is produkálnom, pár steak-et, meg csirkés, halas kaját. Azóta még paprikáscsirkét is csináltam, másodikra egész jó lett. Van itthon a fagyasztóban kínai alapanyag is. A konyhaművészet eddigi áldozata egy szintén kb két dolláros műanyag eszköz, amiről kiderült, hogy nem volt hőálló. Gondolom az se volt “fontos”, mint a bögre füle.

15283950_10155536003084745_2268968200794596274_n

Weeks 5 & 6 Recap

I’m now at the stage where I need to check back when I last posted anything – not that it was that long ago but the days are going a bit oddly here. [check check] – I need to account for two weeks or so again.

[moving]

Most of the past block of time was revolving around me moving out of the “old place” and moving into the new one. This meant that strictly speaking of calendar weeks there wasn’t a lot to account for between Monday and Saturday of the first of the two, apart from the fact that the last few days in the rented house/room where I originally started was a bit funny because I had to move to a smaller room, which involved attempting to move the bed frame as well. That didn’t quite happen because the bed frame didn’t fit through the doors and upon disassembly we decided that it’s not worth the whole fuss, I’d just sleep on the mattress. That aside little happened in that place.

The moving to the new place was quite straightforward, at least on my side, as in I took my stuff and that was it. The furniture that I ordered was less straightforwardly arriving. I spent a good $300ish on shopping for various household items and food (mostly household items, but since there’s no decent cheap food here, unlike in London, I had to start cooking, again unlike in London.) I also got a present from the girlfriend (who is still in London), she bought me a rice cooker online, one of the nicer ones that is. Awww. I even bought a $1 mug, which was branded “Necessities” and it promptly lost its handle by Monday morning, so either that the handle doesn’t count as a necessity, or that I really didn’t get my money’s worth.

15253518_10155527014539745_5067344872293932357_n

As mentioned, the move date for me was the 3rd December, and the delivery for furniture was set for the 6th, meaning I knew I was going to sleep on the floor for a few days, which worked out reasonably okay, I got some decent sleeps and some crappy ones, largely depending on whether I managed to keep my makeshift pillow in one piece or if it’d fallen apart during the night. The delivery of the furniture was a bit messed up. I ordered three things, really, a bed, a desk and a couch, the latter two from a charity shop, the bed new. As it would be, the two delivery teams managed to arrive spot on at the same time, but luckily about five minutes after the post-earthquake inspection team has left. Here’s the rundown for what worked and what didn’t. The couch didn’t fit through the door, so it was eventually returned to the shop where I got a store credit, rather than cash back – fair enough, I still need stuff they sell and it’s not too bad. The desk came in okay, though we needed my toolkit to assemble it because they didn’t have one. The base of the bed also came in okay, but the bed itself was the wrong size, so it was returned. I got the correct one a day later.

The apartment allegedly comes with an internet connection but it hasn’t been set up yet. Apparently, it’s something on the provider’s side that’s not being handled properly, which means I’m offline for most of the time. This isn’t entirely terrible because my phone is still online and there’s a lot of free Wi-Fi in town, so for example I spent about two hours in a Burger King on Monday evening abusing the free “CBD Wi-Fi”, skyping w/ parents, downloading the latest episodes of Westworld and Ash vs Evil Dead. Also, while I’m trying to keep myself out of the apartment and be amongst humans, failing that I’ve smartly prepared for the offline period by pre-downloading some gem games from the mid-90s, such as XCOM 3, Diablo 1 & 2 and a few other similar titles. Diablo 1/Warcraft 2 need a Win2000 virtual computer to run, which I also have. Ninja.

At least the view from the balcony is nice. There are even stars around here when it’s not fully cloudy, unlike in London. One of my friends that live near Orpington (zone 6 of “London”) said that given that she’s living “in the countryside” she could also see stars. Well, it feels like living in the countryside here too! [from a good may points actually].

_8102011-hdr_mod_20161206_tn

[work]

Work has been ongoingly quiet and/or even non-existent. It’s interesting how open people are about the fact that they don’t do anything around here, or that they don’t like things. Specific example: we had a team meeting of sorts where we discussed that even those that do have proper remote access aren’t doing more than 2 hours of work a day. That fact by itself isn’t surprising but I find it unusual to say in front of management, especially with the tone of showing off – seems they’re pretty relaxed here. The other thing is that there’s a fair bit of resentment about how the whole “business continuity” process is being handled and how inconvenient it is – more to the point that it’s possible that disruption owing to the lack of access to the main office might continue for up to a year or beyond.
This puts both the employees at an inconvenience and the company as well, however the whole thing is a catch-22. On the logical side of things what happened was an earthquake that displaced some thousand employees across the city, most of which were previously working in single large offices that belonged to their employers – in our case we’re talking about 1100 people in a 12 storey office building (well, half of that space was us, so 6 levels with the same number of people) – there are no free office buildings in the city that can accommodate this number of people at short notice, especially not enough of them that can accommodate a number of companies with similar volumes of people. Moreover, a lot of corporate and personal items have been left behind in the office that are still off limits for all sort of reasons. Get the problem? Long story short, shit hit the fan. The more emotional side of the problem is that obviously, this cannot be simply solved in the short term by anyone. What’s amusing is how employees are voicing their concerns. Some have openly said they’d quit if certain things happened or failed to happen, such as being moved to an off-Wellington location (which is likely and doesn’t entice me either too much) or keeping on being disorganised as a company (which is also likely), and so on. Interesting times ahead. As much as I don’t plan on having kids, however long I stay here, it will be quite an interesting story to tell “the kids”.

[social life]

One of the key points of settling in and generally feeling like a human being is to have others around – well either I am, or my environment is failing at that miserably and annoyingly. After a month and a half, I managed to have a whopping total of 1 coffee with another, not work related person. That after a good dozen meetups or more. Part of the problem is that there are no meetups here, or at least very few, and even those get postponed/cancelled too often. Even “festivals” are small scale, when they even happen. This Saturday was supposed to see the “Very Welly Christmas” festival, which wasn’t really advertised anywhere, but nonetheless they closed down Lambton Quay for the whole weekend for it. That’s like closing Oxford Street (or more precisely, given Wellington is considerably smaller than London, closing the whole of Westminster altogether), difficult to miss once you’re in town. Well, Santa was scheduled to appear at noon, followed by a variety of activities over the weekend. By 2pm when I got there, everything was gone. Even the bloody stages were being packed up at the time. At least I hit my daily step count.

Life is really structured differently here. Based on conversations I’ve had with various locals on where and how to socialise, it appears to me that most people prefer bars and pubs and because most of the younger people don’t have the money to live by themselves, they’d meet people via university or shared houses. Neither of which applies to me. Being PC isn’t much of a thing here though. A S-American colleague of mine suggested a few places to go out if I want to meet people (all clubs, which I’m not interested in) – but warned me against some specific locations are frequented b by “a lot of large, brown people with strong body odours”. Political correctness above all. I’ve heard a few other comments regarding just about everyone by now that’s not white. Not that I cared, I don’t teach protocol, but it’s amusing after all these London years, where even hinting at the fact that someone factually has a skin colour (rather than being transparent altogether) carries a capital punishment.

[food]

I’ve mentioned this before but I started cooking. Even ingredients portions in the store are family sized. It’s nigh impossible to buy half a kilo of chicken (boneless) because of course a family would eat through much more than that in no time so meat ingredients are 800-1400gms. Yeah and for me it’s a struggle to eat the same stuff for days on else they go off. Joy.  Same for flour. The smallest package I found in the second largest store in town is 1.5kg. I’ll be back in Europe by the time I finish up that much….

In terms of producing food, rather than complaints, I managed to do a few steaks (some more rare than others but I like it that way, more of a coincidence at this stage though), as well as experimenting with basic fish foods etc. I’ll try something Hungarian early next week, now that I found sour cream and some spices too. I also have some Chinese dumplings to do at some stage. Aside from successes, I had to discard one of the cheap plastic kitchen tools after it has proven not to be heat resistant. I guess that wasn’t a necessity either.

3. és 4. heti összefoglaló

Az elmúlt másfél-két hét (isten f….ért kell a magyarba is ékezet gyerekek, hogy a nyelvújítók az 1800-as években nem gondoltak a brit billentyűzetkiosztással blogolókra…) … szóval az elmúlt rövid időszakot gondoltam összefoglalni nektek.

Földrengés fronton szerencsére elég csend volt errefelé, bár a helyi Földtani intézet szerint az követező 1 évben azért statisztikaliag megemelkedett egy “pusztító” erejű földrengés esélye. Köszi, bármit is jelentsen ez, baromi precíznek hangzik.

Munka fronton az a hír, hogy az iroda még legalább hat hétig zárva – ennek továbbra is az azbeszt az oka, a földrengés sajnos felrázta a témát. A munkáltató, hogy azért valami történjen is, létrehozott egy ideiglenes irodát, ami egyrészt több mint a semmi, másrészt kb arra a helyre emlékeztet, amit a rejtett kamerás hiradókban néha látni, hogy “íme itt csináják a Nike pólókat a vietnámi gyerekek”. Gondoljatok arra, hogy az eredeti irodaházunk 12 emelet magas, ennek a felét a mi cégünk foglalja el. A mostani iroda területe kb egy emeletnek a negyede. Pillanatnyilag legendák keringenek arról, hogy majd később lesz egy nagyobb ideiglenes iroda valahol a Hutt régióban, ami kb olyan mint Budapestnek Gödöllő. El van a brokiba’ leginkább. Meglátjuk majd.

A/z (mosthoz képest) utolsó két munkanapot az ideiglenes irodában töltöttem, de azt megelőzően nem volt semmi dolgom, ezért próbáltam lefoglalni magam különféle dolgokkal, de leginkább bútorvásárlással, valamint szocializációval is, amennyit lehetett.

A bútorok beszerzése is leginkább 2-3-4 konkrét igényre szűkült, mint: ágy, asztal, szék, kanapé.
Akkor ágy: van egy Sims nevű “életszimulátor” PC-s játék, ami sok dologról szól, de az egyik kisebb része az az alvás. Veszel a sim-ednek (az a karakter akit vezérelsz) egy ágyat, és alszik. Minnél drágább és kényelmesebb az ágy (1-től 10-ig skála szerint), annál jobban alszik, és az jó neki mert attól jobban dolgozik, boldogabb lesz, stb. Egyszerű. Na nem a valóság. Az előző hétvégén kb egy tucat ágyboltot látogattam végig, mondván hátha megtalálom, amit keresek. Ez persze baromira nem egyszerű, mert az ágyak osztályzása is picit szubjektív, én pl tudom, h szeretném ha nem lenne túl puha a matrac, de ami az egyik boltban “medium” (közepes), az másutt nem az, és akkor még lehet nekem sem minősül közepesnek vagy keménynek stb. Mondanám h olyan mint a csajoknak a cicifix vásárlás, de nem értek hozzá. Végül második körben vettem egy ágyat, ami nem is a legolcsóbb, de azért nem túl drága. Itt az ágyak egyébként $500 és $10,000 között vannak “Queen” méretben mármint, amit én inkább kétszemélyesnek szoktam nevezni, mondván az eggyel kisebb (Double) az inkább másfélszemélyes (nem mintha lenne itt bárkim is, de árban elég kicsi a különbség a kettő méret közt, ellenben a nagyobb kényelmesebb, ha valaki olyan mint én, és kb X formában alszik). Különben itt minden ágy ami ezer dollár alatt van az “budget”, ami a a polkorrekt derogatív szó arra, hogy olcsó, de azért inkább mégis szar, akkor is ha nem az. Na ehhez képest én szart vettem, de majd ha úgy alakul, hogy maradok hosszú távon, akkor veszek egy kevéssé szart. A helyi árazás szerint egy normális ágy valahol kétezer felett kezdődik. Persze, Londonban hatászáz dollárnyi pénzért vesz az ember tök jó memóriás matracot, ezerért meg már tényleg nagyon jót kapsz. Nem annyira szeretem az átszámolást, de egy NZD kb 0.57 GBP, valamint kb 200 forint.

Részint hasonló a helyzet az asztalokkal. Mivel itt nincs IKEA, vagy Argos (tudom ezt írtam már korábban), ezért itt csak a “charity shop”-okból lehet olcsón kapni bútort, használtan. A charity shopok szó szerint jótékonysági boltok, átvesznek mindent, aztán eladják olcsón. Az asztallal egyébként az a baj, hogy a monitorom, ami most valahol az óceán közepén hajózik, laza 32 colos (kb nyolcvan cm keresztben), ezért javasolt minimum 1 méter (inább 120cm) távolságról nézni, ilyen mély asztalok pedig csak a “céges” felhasználású asztalok, annak megfelelő árazással ($500 felett). Végül az egyik charity shopból szereztem 45 dollárért egyet, de mivel a vásárláshoz képest csak két hét múlva kell, ezért a tárolás költségét is leverték rajtam, mindegy, tárolással, szállítással, mindennel együtt 85 dollár volt. Így is sokkal olcsóbb mint újonnan. Széket vettem újat, kanapét még nem találtam, de majd benézek még oda, ahonnan az asztalt szereztem, majdnem minden nap új árújuk van. Egy új kanapé egyébként 400-2000 dollár. Használt de jó állapotú gyakrolatilag egy nullával kevesebb.

Cucializáció oldalon is aktív voltam, elmentem indiai kajás vacsi meetupra, két “nyelvcserés” meetupra (language exchange, ezt sose tudom mi magyarul, SZTAKI se tudja. Kb arról szól, hogy mindenki olyan nyelven beszél amilyet szeretne gyakorolni, pl én németül makogok, nekem azt kell[ene] gyakorolni valakivel, aki hasonlóan érez.). Voltam továbbá egy németes reggelin (az előző kettőn túl), és egy tai chi gyakorlaton is, ami nagyon jó volt, leginkább figyelembe véve, hogy az egész mandarin kínaiul zajlott. Na most nekem a kínai tudásom az ott kimerül, h nĭ hăo [= hello] és azt is ki kellett guglizzam, mert nem tudom az írott ékezeteiket fejből. A tai chi-s napon egyébkét 32 km-t gyalogoltam a városban, mert elmentem a kínai nagykövetségre egy túristavízumért (nem gond, hogy a weblapjuk egy két éve nem létező címet ad meg, hiszen odaérvén egy ragasztott papír informál, hogy 2014 januárja óta teljesen másutt vannak), majd a munkahelyre, majd bankba, majd másik irodába, majd haza, majd kb az egészet mégegyszer megcsináltam mert a tai chi nem messze van a nagykövetségtől.

Kevéssé cuciális, de kedden elmentem és megtekintettem a helyi állatkertet. Közel a vég, egyértelmű, Viktor állatokat néz. (tudom ez egy másik Viktor és más jellegű állatot néz, de jobbat nem találtam.)

Különben javaslom az állatkert kihagyását itt, ha csak nincs már semmi más látnivaló, ugyanis baromi kicsi. Mondjuk van két kiwijük, de talán ez annyira nem sokkoló, a tollas dögök őshonos állagát tekintve. Különben ez már tényleg az unalom kategória volt, adott h sem állatrajongó nem vagyok, sem pedig nem rajongok az állatok fogvatartásáért, plusz így harminc felett már azért láttam pár tucat zsiráfot meg miegyebet is. Kiwifotó egyébkét alább. Itt jegyezném meg, hogy mivel éjjeli állatok, és a teljes sötétséget kedvelik és folyamatos kapirgálnak meg össze-vissza rohangásznak, aki normális képet akar csinálni róluk az egy Nikon D5-nél gyengébb géppel meg se próbálja. A D810 ennyit tudott:

_8101814_mod_20161122_tn

Maga az állatkert nem túl érdekfeszítő, kis város, kis állatkert, kis buli. Amit mondjuk mindezek ellenére érdekesnek találtam, az a félig publikus állatorvosi központ, ami kb azt jelenti, hogy az állatkert orvosi vizsgálója, műtője stb kifelé üvegfalú, és ha épp történik valami, akkor a látogatók megszemlélhetik a dolgokat, valamint interkomon kérdezhetnek is a dolgozóktól. Amikor ott jártam éppen egy dobozban tárolt gyíkot röntgeneztek meg.

Ma pedig elmentem a Weta Cave (barlang)-ba, ami inkább a Weta stúdió múzeuma és bemutatóterme, ők azok akik a Gyűrűk ura, Hobbit stb filmek mögötti vizuális effektekért felelősek. Persze a boltban aranyáron lehet relikviamásolatokat venni, na de nem cuki egy pörölyös törpe egy harci disznón? (leszámítva, hogy egy lépéssel hátrébbról kellett volna lőni a képet).

_8101971_mod_20161127_tn

Méginkább “egyébebb” hírekben (ilyenkor látszik, h tükörfordítok az angol cikkből), a ház ahol napjaimat töltöm picit ki lett pofozva. A bejárati ajtót megcsinálták, és a kiesett ablak is pótlásra került. Ez utóbbi azért is örvendetes, mert erős busójárás van a házban, és mivel én most csak elméletileg vagyok AirBnB-n, valaki pedig szeretne gyakrolagilag is itt lenni AirBnB-n, ezért nekem lassan egy másik szobába kell költöznöm, oda, ahonnan korábban kiesett az ablak. Ez csak pár nap lesz, mert szombaton lelépek, de azt hiszem kedden átteszem a székelyem kb 5 méterrel. Emellett mostmár tényleg nem tudom, h ki mikor lakik itt. Volt egy másik szobában egy ABnB-s pár, aztan ők elmentek, aztan volt két csaj, most épp talán üres az a szoba. Közben beköltözött permanensen egy srác az egyik csaj volt szobájába, ill. két másik csaj kiköltözőben van (látja? nem lájta? na látja….tudom, ez már nekem is káosz.). Őszintén ha a yeti itt éjszakázna az egyik kapanén, az se tűnne fel senkinek.

Weeks 3 & 4 Recap

It’s been a bit quiet here on the blogging front, especially the English side of things as I posted a Hungarian article after the first EQ-related one, mainly summarising what was available in the local newspapers for Hungarians.

So there is a variety of tidbits/news from this half of the world. One is that the past week and half has been decreasingly shaky in terms of the earth moving around, which is good, albeit officials are keen to point out that their models show a reasonable possibility for destructive EQs over the coming year – a pretty vague thing, really.

The office has been closed for almost two weeks now and it will remain closed for at least another 6 (!) weeks, if not more. This has to do with asbestos in the building, which has been shaken up by the recent events. To ease the problem a “business continuity site” has been set up in a nearby office, which, depending on the positive or the negative view taken either resembles a sweatshop, or it’s “better than nothing”. The less good news is that according to circulating legends (which have so far been largely correct) the company is now considering setting up an extended temporary office somewhere in the Hutt, which, for readers more familiar w/ say the London area is like setting up an office in Reading or Luton. FML really.

Since most days (I’ve been actually working from the BCS recently) I’ve spent not really doing much I had to come up with activities. This therefore mostly meant days revolving around (sourcing) furniture and socialising whenever possible.

Furniture then. I’ve gotta say, the real world ain’t Sims. For whoever’s not familiar w/ the PC game series, it’s a life simulator, which involves a lot of things but I’m now specifically thinking about beds in it. So the way it’s laid out in the game is that you can buy a variety of beds for your sim (player) that have a comfort level and a price of course, and the more comfortable, the more expensive, and the better sleep you get. Bam! Simple as that.
Not in bloody real life. I’ve been hunting for beds for a while now and I have no clue what I want, aside from the size and a budget. I want big, cheap and comfy. [who doesn’t?]. It’s very complicated to compare items because lying down in a showroom bed for two minutes is really not the same as sleeping in one. I also can’t really compare firmness too well. I remember that I want something more firm than medium. Eventually I ended up settling for something that’s budget, but not the least expensive. The other reason for being on a budget is that I’m essentially trialling NZ. If I decide to stay here forever, I’ll get a better bed.
Decent desks are almost impossible to find, at least the size I want. Given that my monitor is a not-so-meagre 32″ I need a desk that’s a metre deep at least. The trick to this is that only “workstations” (the local name for  office desks that look like they can be squeezed into a corner based on their shape) are large enough to satisfy this requirement and they’re priced…well, “corporately”, meaning they’re bleeping expensive. Eventually I managed to get one from the local charity shop, but since I’m only moving in 3rd December, it will need to be stored, meaning the desk will cost just about as much as storage and delivery – still it will be very favourably priced altogether.

As for socials, I’ve been keeping myself active. Went to an Indian foodie meetup, two language exchange meetups a German conversation breakfast meetup, and also a tai chi event, which was quite something, considering that 1) I’ve never done tai chi, and 2) the whole thing was in Mandarin (Chinese), which I don’t understand at all. My Chinese doesn’t go any further than nĭ hăo and even that I had to google because I don’t remember the accent marks top of my head. It [the tai chi] went comparatively well. I also walked a whopping 32km one day in town between home, the Chinese consulate (for a travel visa – funny thing is, their website hasn’t been recently updated as the original address has a big Chinese flag waving on it, as well as a note saying that from January 2014 they’ve moved to a place about 2km from the original one)., the office, a bank branch, the office again, the alternative office, home, the tai chi place near the Chinese consulate and home again.

Less on the social note but on Tuesday I decided to visit the zoo. Clearly the end is nigh. It was cute – and rather small. Tbh I think the poor animals here are suffering more than most of their counterparts in the rest of the civilised world. In the unlikely scenario that the weather is decent, the sun is so strong that’s unbelievable, and in any other case it’s either a windstorm, a rainstorm, or an earthquake-storm (whatever), or all at the same time. I’m a bit funny when it comes to zoos, I keep going to them yet I don’t actually like or care much about animals, plus I’m marginally against keeping animals locked up so…go figure. In addition to this, given that once you hit the age of 30ish, chances are you’ve seen a dozen giraffes, emus and whatnots live, and about five zillion more on some form of digital projection, zoos become a bit less of a hyper-exciting bit of entertainment. At least the Wellington Zoo has a kiwi or two, which, considering the location isn’t a proper shocker. A note on photographing these little furry bastards: since they like almost complete darkness, and keep pecking at the ground, unless you have a Nikon D5, don’t even hope for non-blurry, non-epic-noisy photos. If a D810 can’t do it with a 70-200/2.8 lens, we’re all doomed.

_8101814_mod_20161122_tn

The place overall doesn’t have a large variety of animals though. The one thing I did find rather interesting is the semi-public vet centre, where the zoo’s vets do their work and the visitors can observe and ask questions from them. So while I was sitting around, they were x-raying a lizard of sorts in a box. That was new.

Other bits of activity that I did involved me going to the Weta Cave, which is a mini museum of the Weta Studios where you can buy incredibly expensive small replicas of whatever things Weta has gotten itself involved with (mostly the LOTR/Hobbit films and a few other less famous ones). I mean, (apart from the crap framing as I didn’t make a step backwards), what’s wrong with having a dwarf lord on a pig at home?

_8101971_mod_20161127_tn

In even “more other” news, the house where I’m currently ongoingly staying w/ airbnb (actually I’m  now being sublet a room, the same one I have been in, just not via ABnb) has been somewhat fixed, meaning we now have a working front door and the window that fell out weeks ago has now also been fixed. I have furthermore lost count of who is living here and who isn’t, as half of the house has moved out and the other half has been given to other Airbnb people. Frankly, if the yeti spent a night in here we wouldn’t notice. On top of all that, I’ve been fighting with my laptop, which has been misbehaving. A recent update to Windows Insider completely cocked up my network traffic on the standard protocol (HTTP), and after I found no other alternative, I had to reinstall Windows. Unrelated to that, my laptop’s charger decided to move on to the eternal charging fields, so I had to manage a new one somehow. (Hint: if your battery suddenly doesn’t charge, and the max CPU output is around 800MHz and/or around 30% of the max, check the BIOS if the AC adaptor is recognised properly/at all. If not, get a new one and temporarily turn off SpeedStep if it’s possible.)

Wellington most picit zárva II

Közben eltelt pár nap, és gondoltam beszámolok arról, hogy mi a helyzet ebben a rázós törpevárosban. Ennek az írásnak nem lesz angol változata, mert egyrészt senki nem olvassa, másrészt NZHerald-on elég jól lehet követni angolul h mi zajlik itt.

A mi irodánk egész héten zárva van. Mint kiderült, az épület struktúrálisan rendben van, de a földrengés miatt kisebb belső pusztítás volt (leesett és összetört tárgyak), ezt rendbe kell hozni, ez az egyik gond. A másik, h az épület felújítás alatt áll, és így is hétvégente be volt zárva, mert azbesztet kerestek a levegőben (ezeddig nem találtak, de tudjuk, hogy van az épületben, csak eddig a helyén maradt) – most megint mindent le kell ellenőrizni, hogy történt-e változás.

Nem mindenhol ennyire szerencsések, Wellingtonban sem. Ezeddig 60 épületet (ezt a szót most sokszor fogjátok olvasni) azonosítottak a városban, ahol szerkezeti sérülés volt, ebből 28 esetében komoly a probléma. Egy 9 emeletes irodaházat biztosan le kell bontani, lehetőleg mielőtt összeomlik, és rádől a mellette levő épületekre. Kérdéses egy elég nagy lakóház állapota is, azt láttam tegnap, van egy szép nagy repedés az oldalán, az épületet kiürítették, nem mehet be senki. Két kormányzati épületet, egy 2005-ös, egy 2007-es építésű le kellett zárni, várhatóan legalább egy évre amíg kijavítják vagy elbontják őket. Elég szerencse volt, hogy nem munkaidőben történt a földrengés, mert az előbbi helyen leomlott egy emelet.

Úgy tűnik bontásra kerül egy parkolóház, mozi, és az éttermek is, szintén lehetőleg mielőtt összeomlik. Amellett, ezt a sort este írtam hozzá a bloghoz, miközben a post délben ment ki. Ezt csak azért jegyzem meg, mert elég gyorsan változnak a dolgok és jönnek a hírek.

Alapvetően a gondok egy részét az okozza, hogy az egész CBD (pénzügyi központ, de itt gyakorlatilag a belváros) a korábbi földrengések által a tengerből kiemelt területre épült, ami miatt az alsóbb talajrétegek nem kellő “minőségűek”. Ezzel nincs gond amíg a föld nem Galileit játszik (mozog!), de utána már inkább kellemetlen. Nem véletlen, hogy a mostani eset után a legtöbb sérült épület is ezeken a területeken volt. Akit jobban érdekel a téma, kattintson a képre, egy angol nyelvű wikipedia cikkre van irányítva.

Közben mára újabb komoly esőt várunk (a tegnap előtti havi esőmennyiség után), az autópályák egy része továbbra is zárva, a vonatok is so-so jelleggel járnak csak. Kaikorua környéke (ahol az epicentrum volt) teljesen elpusztult, mostmár van víz, de nincs még csatorna, mostmár van mobiltelefon, de az első szárazföldi kapcsolatot csak pár órája sikerült létrehozni. Addig helikopterrel és hadihajóval (!) mentették az embereket. Az extra kellemetlenség, hogy az erős esőzések azt a területet is érinteni fogják ma, így földcsuszamlások várhatóak, és ehhez földmozgás sem fog kelleni…

A továbbiakról természetesen nem nagyon lehet tudni, de a Földtani Intézet előrejelzései szerint még előfordulhatnak nagyobb utórengések, relatíve valószinű még egy legalább 7-es rengés a következő egy hónapban:

 

Utórengések valószínűsége:
  M5.0-5.9 M6.0-6.9 M ≥7.0
Átlag darab Várható darab 1+ db vsz Átlag darab Átlag darab 1+ db vsz Átlag darab Átlag darab 1+ db vsz
1 napon belül 3.7 0 – 8 97% 0.35 0 – 2 29% 0.04 0 – 1 3%
7 napon belül 16 9 – 24 >99% 1.5 0 – 4 77% 0.15 0 – 1 14%
30 napon belül 32 22 – 44 >99% 3.0 0 – 7 95% 0.31 0 – 2 27%

(eredetiben:)

eq_fc