Most szóltak

Reggel van, fél hat, jó korán keltem, bámulok is kifelé a fejemből szépen. Kaptam egy emailt – mondjuk vártam, hogy valami jönni fog mert így beszéltük meg, de itt a nagy hír: egyetlen leadott jelentkezésemre egy wellingtoni bankhoz pozitív visszajelzés érkezett, felvettek. A munka nagyjából ugyan az lesz amit most csinálok (adatbázis-fejlesztés [SQL]), csak a világ másik végén.

Picit szórakoztatóan a winamp épp a Scorpions “Wind of change” c. számát választotta ma reggelre. Ugye ez egy olyasmi ajánlat amit nem lehet visszautasítani, pedig levágott lófejek sincsenek körülöttem. Nem is hiszem h vissza kellene – kb. két éve tervezem a távozást innen, aki olvasta a régi angliás blogomat, már ott is feszegettem a témát egy jó ideje (hivatalosan mióta meglett a brit állampolgárság, 2014 decembere, egyébként már azt megelőzően legalább fél évvel bennem volt a dolog hogy kiwiföld lehetne az új útirány.). Szóval a lényeg, hogy nincs sok okom nem élni a lehetőséggel.

Közben nézelődöm körbe, minek hova kellene kerülnie, szemétbe, dobozba, ismerőshöz…apropó ismerősök, persze egy ekkora költözés nagy hatással lesz az ismerősi kapcsolataimra, lehet mindent újraépíteni majd. A család mondjuk Magyarországon él, és nem túl nagy. Amikor talán két éve bedobtam nekik először az ötletet, hogy Ausztráliába vagy a kiwikhez költöznék persze nem voltak boldogok, de az elmúlt egy év európai eseményei után már inkább úgy vannak vele, h menjek a búsba, mert ott jobb. Látogatni azért még tudok majd.
Az ismerőseim/barátaim jó része helyi lakos, ez az én esetemben Londont jelenti, mert itt (ott?) élek 8-9 éve. Ez már picit nehezebb lesz – bár mindég is introvertnek tartottam magam, azért elég szociális lény vagyok. Ezzel együtt viszont az ismerősök nem kis része letelepedő stádiumban van: a telefonomban van 21 kontakt. Ebből egy nem is ember, 5 pedig két és fél pár, gyerekekkel, legalább kettővel nem is tartom a kapcsolatot, egy nem Londonban él, hanem vidéken. A kellemetlen valóság az, hogy mivel koromhoz képest nem tartok sehol a letelepedés-projekttel (nem is akarok, igazából), ezért nem vagyok egy hullámhosszon már a saját barátaimmal. Ettől függetlenül egyszerre 10-20 emberrel “szakítani” pojén lesz. Emellett van egy kezdődő kapcsolatom is, az sem fogja jól viselni a helyzetet, annak ellenére, hogy elég őszinte vagyok/voltam vele azzal kapcsolatban, hogy menni szeretnék, ha összejönne, és tudta azt is h munkát keresek. Tudok élni, nah.

Addig is még sok a papírmunka. Reggeli tea következik. Legyünk angolosak elvégre.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *