Az első 24 óra

Megérkeztem Wellingtonba. Ez az írás röviden bemutatja mi történt Londonból távozásom és most között.

A repülőútak rendben zajlottak. Az első előtt bevettem egy Xanaxot (nem tervezek divatot csinálni belőle, de a barátnőtől és általában az “elmúltnyolcév”-től picit nehézkes volt az elválás, így legalább nem sokat töprengtem azon, hogy mennyire volt jó vagy rossz ötlet ez az egész költözés (erre még biztosan kellő mennyiségű időm lesz úgyis…).

Mindegy, az utazás második harmada már az Air NZ 787-9-es gépével zajlott, szerintem ez eddig a legszórakoztatóbb légitársaság akikhez szerencsém volt, a budikban pl könyvtárdizájnos tapéta volt kirakva, olyan könyvekkel, mint pl “Új Zéland publikus wc-i”, stb. A többire nem emlékszem. Apropó wc, a járaton az egyik wc többször lehúzta magát. Golyószellőztető vákumnak sem utolsó. A cég safety videója se semmi, érdemes megnézni. Az útlevél és vámolás egyszerűen ment, senkit nem érdekelt, h költözöm, vagy mi a helyzet. Papírok mondjuk rendben voltak.

Aucklandba érkezés után megtaláltam a szállodát, ahol sikerült szerintem max 1 órát aludjak, ekkor hajnali 1 lehetett itteni idő szerint. Azt hiszem ez volt életem legdrágább szállodája, mármint aludt órákra lebontott árban. A harmadik repülő majdnem üres volt, a reptéren volt egy kis para mozzanat, mert állandóan azt mondták be, hogy a csomagok nem lehetnek 23 ill 7 kilónál nehezebbek, és mindenhova mérleget is tettek ki. Na nekem a felvitt hátizsákom 13-14kg volt, a csekkolt csomag is bőven 23 fölött volt, de végül senkit nem érdekelt.

Wellingtonba érkezés után megreggeliztem a reptéren, aztán bebuszoztam a városba ahol az airbnb-s szoba van. Ez egyébként nem volt egy bonyolult feladat. Bele is futottam a lakótársak egy részébe, de nem sokat beszéltünk, majd talán később. A szoba rendben van, de baromi szarul szigetelt, emiatt hideg és huzatos, igaz van egy olajradiátor, az valamennyit remélhetőleg segít majd a helyzeten.

Miután valamennyire belaktam a szobát (ledobtam mindent a földre mert élni alig van kedvem) elmentem felfedezni a város egy részét, felmentem a helyi szélerőműhöz. A séta kellemes volt fölfelé, néhányszor ugyan eltévedtem, de jó volt mindenesetre. Ami nagyon feltűnő az az emberek hiánya, miközben az egyik felfelé menő út lakónegyedeken vitt keresztül, alig láttam valakit.

_8101674_mod_20161030_tn

Tudom Wellington nem London, sőt azt is, hogy pont London mérete volt az egyik nyafim, de lehet, hogy itt a másik végletet sikerült megfogni. Hasonlóan éreztem magam később is, amikor a belvárosban mászkáltam. Meglátom majd mennyire tudom megszokni, arra jutottam, hogy adok az egész helynek egy évet. Ha annyi idő után még mindig úgy érzem, h nem tudok mit kezdeni a tapasztaltakkal…nos akkor legalább megpróbáltam. Igazából Londonban az elején nagyon sokat segítettek a meetupok, és abból sincs túl sok itt, ami nem biztató.

Mivel korábban turistaként voltam már itt, ezért a belváros részleteit nem erőltettem, lesz még rá időm úgyis. Du 3 körül végül elindultam visszafelé, szerintem 7 v 8 óra tájt lefekszem, holnap meló, kezdek az új helyen, majd este, ha addig nem alszom be egy meetup pub quiz. (kb ezt az egyet találtam…)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *