5. és 6. heti összefoglaló

Kicsit megkésve megírom a magyar változatot is. Megint eltelt két hét, és összejött annyi dolog amiről érdemes írni.

[költözés]

Naptári hetekben számolva az első hét jó kb egyetlen jelentős mozzanata az volt, hogy a bérelt szobából átköltöztem a lakásba. Ezt leszámítva még a hét elején a bérelt szobából egy másik (házon belüli) szobába kellett költözzek, mert az eredeti szobát kiadták másnak. Az új szobában töltött pár estét a matracon töltöttem, mert az ágy kerete nem fért be, szétszedni meg nem volt értelme, olyan állapotban volt, h inkább kidobták az egészet.

A lakásba költözés, már ami a saját cuccaimat illeti elég egyszerűen zajlott, hiszen a két hely kb 15 percre van egymástól, gyalog. A bútorok, amiket rendeltem, már kevéssé könnyen kerültek meg. Erről később. A beköltözés után kb háromszáz dollárnyi pénzt dobtam ki vegyes dolgokra, mint alap konyhafelszerelés, kaja, ilyesmik. Mint említettem korábban, itt kicsi a verseny a különféle boltok közt, ezért (ebből a szempontból) mindegy miről beszélünk, bútor, kaja, stb, itt minden drága. Ennek okán elkezdtem főzni. Londoni barátőm küldött egy ajándékot, egy rízsfőzőt, jó fej, nem? 🙂 – a bevásárlási láz közepette vettem egy $1-os bögrét, aminek a márkaneve necessities, vagyis kb alapvető dolgok-szükségletek. Ez volt szombaton. Na a bögre füle hétfő reggelre letört. Ezek szerint a fül vagy nem szükséges dolog, vagy nem igazán jártam jól ezzel a befektetéssel.

15253518_10155527014539745_5067344872293932357_n

Maga a költözés december harmadikára esett, és mivel a rendelt bútorokat hatodikán hozták ki, ezért párszor a földön kellett aludjak, ami viszonylag jól ment, néha jobban aludtam, néha kevéssé – ez leginkább attól függött, hogy a pulcsikból összetákolt párnám mennyire tartott ki, vagy esett szét. A bútorok kiszállítása meglehetősen kaotikus volt. Három dolgot rendeltem, egy asztalt és egy kanapét a charity shopból, valamint egy ágyat, ez utóbbi új. A három tételből másfél jött meg – azok persze percre pontosan egyszerre, ahogy illik. A kanapé nem fért be az ajtón, ezért azt vissza kellett küldeni. Persze pénzt vissza nem adnak, de mindegy, levásárolhatom majd valamikor. Az asztal megjött rendben, talán leszámítva azt, hogy az én szerszámos “ládámat” kellett használni az összerakáshoz, mert nekik nem volt. Az ágy alja is megjött rendben, de a matrac a rossz méret volt. Végül másnap hozták a megfelelőt.

A lakással járó internet-kapcsolatot egy bő hétig nem sikerült beüzemelnie a szolgáltatónak, ezért általában a városközpontban található wifit abuzáltam inkább, pl egyszer vagy másfél órát ültem egy Burger Kingben ahol a másfél dolláros kávét szopogattam, közben Westworld és Ash vs Evil Dead részeket töltöttem le és szkájpolgattam. Szerencsére van pár elég retró játék is a gépen (XCOM 3, Diablo 1-2) amikkel offline is tudok játszani. Később leszedtem pár c# könyvet is, azt kezdtem végül olvasni, plusz hagyományosabb irodalmat.

A kilátás, már amikor van olyan (és nem baromi felhős) akkor egész jó a lakásból. Néha még csillagok is vannak. Egyik “londoni” ismerősöm (Orpington környékén lakik) azt mondta erre, hogy csillagok ott is vannak, mert az vidék. Hát, akkor ez is vidék – meglehetősen sok szempontból.

 

_8102011-hdr_mod_20161206_tn

[munka]

Munka fronton továbbra is teljes a káosz – érdekes, hogy mennyire nyíltak itt az emberek azzal kapcsolatban, hogy nem csinálnak semmit. Majdnem mindenki otthonról dolgozik, ami mint tudjuk sokkal kevéssé hatékony mintha egy irodában lennénk, de itt még büszkék is az emberek arra, hogy napi max 2 órát dolgoznak. Sokaknak gondja van a management hozzáállásával is a helyzethez, és meg tudom érteni őket.

Az egész jelenlegi szituáció egyébként egy erős 22-es csapdája sztori. A tényszerű probléma az, hogy a földrengés után a CBD (central business district, kb ahol a munka meg az élet zajlik)-ben dolgozók nem kis százaléka iroda nélkül maradt (pontos számot nem tudok, de a CBD-ben kb 60e ember dolgozik, csak nálunk 1200-an dolgoztak a főirodában, és több cég van hasonló cipőben mint mi). Erre nincs felkészülve a város, nincsenek szabad irodák, amik esetleg vannak is sokkal kisebbek mint ahonnan az emberek jönnek. Egyszerűen képtelenség elhelyezni mindenkit, sőt kb bárkit jelenleg. Mivel a megüresedett irodák hosszú ideig nem lesznek újra lakhatók, ez a folyamat akár évekig is eltarthat. Közben ha ez nem lenne elég, sokan vannak akiknek személyes tárgyaik voltak az irodaházakban, amikhez nem férnek hozzá. Nekem is egy elég drága egerem volt bent.

A legújabb hír, hogy (mosthoz képest jövő) hétfőtől “vidéken” leszünk elhelyezve, de az is egy elég pici iroda lesz, ahova vonattal kell menni, és kevesen férnek be. Eddig ketten mondták majdnem biztosra, hogy felmondanak, de a többiek is kifelé lógnak. Érdekes időszak jön. Én addig is tanulgatok programozási nyelvet.

[cucializáció]

A letelepedés és megtapadás egyik kulcskérdése, hogy mennyire vagyunk képesek emberi kapcsolatokat létrehozni magunk körül. Na egyelőre vagy én, vagy a környezetem nem igazán halad előre ebben a témában. Másfél hónap és tucatnyi meetup után sikerült összehozzak egy darab kávézást valakivel (aki nem munkahelyi). A gond az, hogy itt kevés a meetup, és általában azoknak is a fele utolsó pillanatban lemondódik, vagy senki nem jön el. Lehet majd az új évben elkezdek meetupokat szervezni itt.

Az esetenként előforduló “fesztiválok” is inkább erősen családbarát események, amik lefednek talán fél utcányi területet, és kész. Nemrégiben volt a városi karácsonyi fesztivál, ami szombaton és varásnap zajlott, mindkét nap ugyan az volt a program és a menetrend – a bulihoz lezárták a főutcát, ami olyan mintha Pesten az Andrássyt lezárnák teljesen. Télapó elvileg délben érkezett, aztán voltak mindenféle egyéb események. Én 2kor értem oda, addigra már a színpadokat bontották, nem volt sehol senki. Varásnap végül unalmamban nekifutottam az egésznek mégegyszer, akkor sikerült elkapni, meg ezt a csernobili rénszarvast is.

Európához képest itt nagyon más az élet. Egyrészt itt majdnem mindenki családos, tehát a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Aki pedig nem családos, az vagy szórakozóhelyekre jár, vagy pedig szobát bérel egy házban, ahol jönnek-mennek az emberek. Ezen opciók egyike sem igazán vonatkozik rám, sose járok ki így, mert nem az én világom és nem viselem a tömeget és a zajt. Ezzel kapcsolatban javasolt pár szórakozóhelyet az egyik munkatársam, de figyelmeztetett, hogy bizonyos helyekre sok “barna, nagydarab és erős testszagú” ember jár. Polkorrektség a köbön. Mostanra már hallottam jó beszólásokat mindenkire aki nem fehér. Mondjuk nem protokolt oktatok, nem érdekel, de elég más mint Londonban, ahol a utalást tenni a bőrszín létezésének akárcsak a tényére is (már, hogy valaki nem látlátszó persze) halálbüntetést von maga után.

[kaja]

Mint említettem elkezdtem főzni. Itt még az összetevők is családi kiszerelésűek. Gyakorlatilag képtelenség fél kilónál kisebb csirkemellet venni például, mert persze egy család annál többet is betápol egyűltő helyében. Hát én nem. A legtöbb hús 800-1400gm kiszerelésben jön, annak megfelelően is árazva. Liszt ugyan ez. A város második legnagyobb boltjában a legkisebb liszt ami van az másfél kilós. Előbb költözök vissza Európába, mint hogy elfogyjon.

Hogy ne csak a nyafit olvassátok, sikerült kaját is produkálnom, pár steak-et, meg csirkés, halas kaját. Azóta még paprikáscsirkét is csináltam, másodikra egész jó lett. Van itthon a fagyasztóban kínai alapanyag is. A konyhaművészet eddigi áldozata egy szintén kb két dolláros műanyag eszköz, amiről kiderült, hogy nem volt hőálló. Gondolom az se volt “fontos”, mint a bögre füle.

15283950_10155536003084745_2268968200794596274_n

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *