Mentalitás

Több, egymástól független olvasó írta, h látják, h nem tetszenek nekem itt a dolgok. Szó mi szó, ez így van, de azért ez több részletből tevődik össze.

Volt egy érdekes beszélgetésem a munkatársakkal tegnap, ami rávilágít az itteni mentalitásra elég rendesen – erre nem akarom mondani h rossz, vagy jó, hanem hogy más. Valahonnan onnan indultunk el, hogy valaki panaszkodott, h sokat kell füvet nyírnia, és miközben az elején arról viccelkedtünk, h miért nem vesz vagy bérel pár kecskét vagy bárányt, viszonylag gyorsan oda jutottunk, hogy miért nem veszek én házat. Megpróbálok rámutatni pár dologra itt, ami szerintem sokaknak segíthet eldönteni, mennyire nekik való ez az ország, avagy sem. Kicsit zilált téma, de megpróbálom összefogni valahogy.

Azt már írtam, hogy IT-s vagyok egy banknál. Ez szerintem kb minden ember fejében az a párosítás, aki elvileg sokat dolgozik, és viszonylag jól keres. Itt ez nem teljesen így van, bár az anyagiakkal nincs gond. Az iroda du 4 körül üresedik, pénteken már 3kor mindenki vagy iszik, vagy hazamegy, inkább az utóbbi. Egyébként is nagyon lassan zajlik itt az élet, de mindenkinek nagyszerű, hogy hazamehetnek a családdal lenni. Ott a gyerek, az asszony, a macska, kanári, egyéb hasonlóan hangos és idegesítő lények. Az, hogy én 15 perc gyalog lakom a város központjától, az itt már külvárosnak számít, ezt többször megkaptam már. (Persze ez is baromi drága, a többiek egy óra autózásra laknak.)

Itt jön be a házvásárlás téma. Valami olyasmit mondtam tegnap a távolság kérdésre, hogy épül a bel(jebb)városban egy új toronyház, ahol 400.000 NZD körül kapni már másfélszobás lakást, és azt ki lehet adni kb 2000 per hó áron. Szerintük az baromság. Állandóan azzal baszogatnak a többiek, hogy mennyire drága nekem az élet, miért nem veszek egy 4 szobás házat valahol Hutt-ban (kb Gödöllő), mert annak három szobáját kiadhatom, meg akkor főzhetném az alkoholt mint mindenki (errefelé legális és divatos, meg olcsó is.), lehetne kertem, vehetnék autót, és nem kéne a kis ötven négyzetméteres lakásra költenem egy valag pénzt. Anyagilag nem lenne hülyeség egyébként, de egy városi gyereknek ez baromi strapa. Orbáni utópia, sok gyerek, sok kerék, satöbbi.

Itt másra megy el a pénz mint Európában. Sokaknak fejenként két autója van, ebből az egyik valami fura jószág majdnem mindig pl kivénhedt régi amerikai csodajármű, vagy ha nem autó akkor motor. Ez nekik fontos, periodikusan megmozgatják a dögöt, vagyont költenek rá (annyi autószerelő van Wellingtonban, hogy csak nézek, szerintem Angliában nincs ennyi összesen). Sokan főznek alkoholt, kertészkednek, stb.

Itt nagyon nem városian gondolkodnak az emberek. Auckland se jobb egyébként, mert bár nagyobb város, az ottani belváros megfizethetetlen, a közlekedés rossz,  és ott is mindenki kint lakik.

Ez egy buborék, egy meglehetősen vastag fajta. Nem hallani nemzetközi hírekről, történésekről, egyszerűen nem foglalkoznak az emberek azzal, hogy mi megy a nagyvilágban körülöttük, mert lássuk be, a nagyvilág elég messze van innen, úgyhogy nem igazán “körülöttük” van.

5. és 6. heti összefoglaló

Kicsit megkésve megírom a magyar változatot is. Megint eltelt két hét, és összejött annyi dolog amiről érdemes írni.

[költözés]

Naptári hetekben számolva az első hét jó kb egyetlen jelentős mozzanata az volt, hogy a bérelt szobából átköltöztem a lakásba. Ezt leszámítva még a hét elején a bérelt szobából egy másik (házon belüli) szobába kellett költözzek, mert az eredeti szobát kiadták másnak. Az új szobában töltött pár estét a matracon töltöttem, mert az ágy kerete nem fért be, szétszedni meg nem volt értelme, olyan állapotban volt, h inkább kidobták az egészet.

A lakásba költözés, már ami a saját cuccaimat illeti elég egyszerűen zajlott, hiszen a két hely kb 15 percre van egymástól, gyalog. A bútorok, amiket rendeltem, már kevéssé könnyen kerültek meg. Erről később. A beköltözés után kb háromszáz dollárnyi pénzt dobtam ki vegyes dolgokra, mint alap konyhafelszerelés, kaja, ilyesmik. Mint említettem korábban, itt kicsi a verseny a különféle boltok közt, ezért (ebből a szempontból) mindegy miről beszélünk, bútor, kaja, stb, itt minden drága. Ennek okán elkezdtem főzni. Londoni barátőm küldött egy ajándékot, egy rízsfőzőt, jó fej, nem? 🙂 – a bevásárlási láz közepette vettem egy $1-os bögrét, aminek a márkaneve necessities, vagyis kb alapvető dolgok-szükségletek. Ez volt szombaton. Na a bögre füle hétfő reggelre letört. Ezek szerint a fül vagy nem szükséges dolog, vagy nem igazán jártam jól ezzel a befektetéssel.

15253518_10155527014539745_5067344872293932357_n

Maga a költözés december harmadikára esett, és mivel a rendelt bútorokat hatodikán hozták ki, ezért párszor a földön kellett aludjak, ami viszonylag jól ment, néha jobban aludtam, néha kevéssé – ez leginkább attól függött, hogy a pulcsikból összetákolt párnám mennyire tartott ki, vagy esett szét. A bútorok kiszállítása meglehetősen kaotikus volt. Három dolgot rendeltem, egy asztalt és egy kanapét a charity shopból, valamint egy ágyat, ez utóbbi új. A három tételből másfél jött meg – azok persze percre pontosan egyszerre, ahogy illik. A kanapé nem fért be az ajtón, ezért azt vissza kellett küldeni. Persze pénzt vissza nem adnak, de mindegy, levásárolhatom majd valamikor. Az asztal megjött rendben, talán leszámítva azt, hogy az én szerszámos “ládámat” kellett használni az összerakáshoz, mert nekik nem volt. Az ágy alja is megjött rendben, de a matrac a rossz méret volt. Végül másnap hozták a megfelelőt.

A lakással járó internet-kapcsolatot egy bő hétig nem sikerült beüzemelnie a szolgáltatónak, ezért általában a városközpontban található wifit abuzáltam inkább, pl egyszer vagy másfél órát ültem egy Burger Kingben ahol a másfél dolláros kávét szopogattam, közben Westworld és Ash vs Evil Dead részeket töltöttem le és szkájpolgattam. Szerencsére van pár elég retró játék is a gépen (XCOM 3, Diablo 1-2) amikkel offline is tudok játszani. Később leszedtem pár c# könyvet is, azt kezdtem végül olvasni, plusz hagyományosabb irodalmat.

A kilátás, már amikor van olyan (és nem baromi felhős) akkor egész jó a lakásból. Néha még csillagok is vannak. Egyik “londoni” ismerősöm (Orpington környékén lakik) azt mondta erre, hogy csillagok ott is vannak, mert az vidék. Hát, akkor ez is vidék – meglehetősen sok szempontból.

 

_8102011-hdr_mod_20161206_tn

[munka]

Munka fronton továbbra is teljes a káosz – érdekes, hogy mennyire nyíltak itt az emberek azzal kapcsolatban, hogy nem csinálnak semmit. Majdnem mindenki otthonról dolgozik, ami mint tudjuk sokkal kevéssé hatékony mintha egy irodában lennénk, de itt még büszkék is az emberek arra, hogy napi max 2 órát dolgoznak. Sokaknak gondja van a management hozzáállásával is a helyzethez, és meg tudom érteni őket.

Az egész jelenlegi szituáció egyébként egy erős 22-es csapdája sztori. A tényszerű probléma az, hogy a földrengés után a CBD (central business district, kb ahol a munka meg az élet zajlik)-ben dolgozók nem kis százaléka iroda nélkül maradt (pontos számot nem tudok, de a CBD-ben kb 60e ember dolgozik, csak nálunk 1200-an dolgoztak a főirodában, és több cég van hasonló cipőben mint mi). Erre nincs felkészülve a város, nincsenek szabad irodák, amik esetleg vannak is sokkal kisebbek mint ahonnan az emberek jönnek. Egyszerűen képtelenség elhelyezni mindenkit, sőt kb bárkit jelenleg. Mivel a megüresedett irodák hosszú ideig nem lesznek újra lakhatók, ez a folyamat akár évekig is eltarthat. Közben ha ez nem lenne elég, sokan vannak akiknek személyes tárgyaik voltak az irodaházakban, amikhez nem férnek hozzá. Nekem is egy elég drága egerem volt bent.

A legújabb hír, hogy (mosthoz képest jövő) hétfőtől “vidéken” leszünk elhelyezve, de az is egy elég pici iroda lesz, ahova vonattal kell menni, és kevesen férnek be. Eddig ketten mondták majdnem biztosra, hogy felmondanak, de a többiek is kifelé lógnak. Érdekes időszak jön. Én addig is tanulgatok programozási nyelvet.

[cucializáció]

A letelepedés és megtapadás egyik kulcskérdése, hogy mennyire vagyunk képesek emberi kapcsolatokat létrehozni magunk körül. Na egyelőre vagy én, vagy a környezetem nem igazán halad előre ebben a témában. Másfél hónap és tucatnyi meetup után sikerült összehozzak egy darab kávézást valakivel (aki nem munkahelyi). A gond az, hogy itt kevés a meetup, és általában azoknak is a fele utolsó pillanatban lemondódik, vagy senki nem jön el. Lehet majd az új évben elkezdek meetupokat szervezni itt.

Az esetenként előforduló “fesztiválok” is inkább erősen családbarát események, amik lefednek talán fél utcányi területet, és kész. Nemrégiben volt a városi karácsonyi fesztivál, ami szombaton és varásnap zajlott, mindkét nap ugyan az volt a program és a menetrend – a bulihoz lezárták a főutcát, ami olyan mintha Pesten az Andrássyt lezárnák teljesen. Télapó elvileg délben érkezett, aztán voltak mindenféle egyéb események. Én 2kor értem oda, addigra már a színpadokat bontották, nem volt sehol senki. Varásnap végül unalmamban nekifutottam az egésznek mégegyszer, akkor sikerült elkapni, meg ezt a csernobili rénszarvast is.

Európához képest itt nagyon más az élet. Egyrészt itt majdnem mindenki családos, tehát a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Aki pedig nem családos, az vagy szórakozóhelyekre jár, vagy pedig szobát bérel egy házban, ahol jönnek-mennek az emberek. Ezen opciók egyike sem igazán vonatkozik rám, sose járok ki így, mert nem az én világom és nem viselem a tömeget és a zajt. Ezzel kapcsolatban javasolt pár szórakozóhelyet az egyik munkatársam, de figyelmeztetett, hogy bizonyos helyekre sok “barna, nagydarab és erős testszagú” ember jár. Polkorrektség a köbön. Mostanra már hallottam jó beszólásokat mindenkire aki nem fehér. Mondjuk nem protokolt oktatok, nem érdekel, de elég más mint Londonban, ahol a utalást tenni a bőrszín létezésének akárcsak a tényére is (már, hogy valaki nem látlátszó persze) halálbüntetést von maga után.

[kaja]

Mint említettem elkezdtem főzni. Itt még az összetevők is családi kiszerelésűek. Gyakorlatilag képtelenség fél kilónál kisebb csirkemellet venni például, mert persze egy család annál többet is betápol egyűltő helyében. Hát én nem. A legtöbb hús 800-1400gm kiszerelésben jön, annak megfelelően is árazva. Liszt ugyan ez. A város második legnagyobb boltjában a legkisebb liszt ami van az másfél kilós. Előbb költözök vissza Európába, mint hogy elfogyjon.

Hogy ne csak a nyafit olvassátok, sikerült kaját is produkálnom, pár steak-et, meg csirkés, halas kaját. Azóta még paprikáscsirkét is csináltam, másodikra egész jó lett. Van itthon a fagyasztóban kínai alapanyag is. A konyhaművészet eddigi áldozata egy szintén kb két dolláros műanyag eszköz, amiről kiderült, hogy nem volt hőálló. Gondolom az se volt “fontos”, mint a bögre füle.

15283950_10155536003084745_2268968200794596274_n

3. és 4. heti összefoglaló

Az elmúlt másfél-két hét (isten f….ért kell a magyarba is ékezet gyerekek, hogy a nyelvújítók az 1800-as években nem gondoltak a brit billentyűzetkiosztással blogolókra…) … szóval az elmúlt rövid időszakot gondoltam összefoglalni nektek.

Földrengés fronton szerencsére elég csend volt errefelé, bár a helyi Földtani intézet szerint az követező 1 évben azért statisztikaliag megemelkedett egy “pusztító” erejű földrengés esélye. Köszi, bármit is jelentsen ez, baromi precíznek hangzik.

Munka fronton az a hír, hogy az iroda még legalább hat hétig zárva – ennek továbbra is az azbeszt az oka, a földrengés sajnos felrázta a témát. A munkáltató, hogy azért valami történjen is, létrehozott egy ideiglenes irodát, ami egyrészt több mint a semmi, másrészt kb arra a helyre emlékeztet, amit a rejtett kamerás hiradókban néha látni, hogy “íme itt csináják a Nike pólókat a vietnámi gyerekek”. Gondoljatok arra, hogy az eredeti irodaházunk 12 emelet magas, ennek a felét a mi cégünk foglalja el. A mostani iroda területe kb egy emeletnek a negyede. Pillanatnyilag legendák keringenek arról, hogy majd később lesz egy nagyobb ideiglenes iroda valahol a Hutt régióban, ami kb olyan mint Budapestnek Gödöllő. El van a brokiba’ leginkább. Meglátjuk majd.

A/z (mosthoz képest) utolsó két munkanapot az ideiglenes irodában töltöttem, de azt megelőzően nem volt semmi dolgom, ezért próbáltam lefoglalni magam különféle dolgokkal, de leginkább bútorvásárlással, valamint szocializációval is, amennyit lehetett.

A bútorok beszerzése is leginkább 2-3-4 konkrét igényre szűkült, mint: ágy, asztal, szék, kanapé.
Akkor ágy: van egy Sims nevű “életszimulátor” PC-s játék, ami sok dologról szól, de az egyik kisebb része az az alvás. Veszel a sim-ednek (az a karakter akit vezérelsz) egy ágyat, és alszik. Minnél drágább és kényelmesebb az ágy (1-től 10-ig skála szerint), annál jobban alszik, és az jó neki mert attól jobban dolgozik, boldogabb lesz, stb. Egyszerű. Na nem a valóság. Az előző hétvégén kb egy tucat ágyboltot látogattam végig, mondván hátha megtalálom, amit keresek. Ez persze baromira nem egyszerű, mert az ágyak osztályzása is picit szubjektív, én pl tudom, h szeretném ha nem lenne túl puha a matrac, de ami az egyik boltban “medium” (közepes), az másutt nem az, és akkor még lehet nekem sem minősül közepesnek vagy keménynek stb. Mondanám h olyan mint a csajoknak a cicifix vásárlás, de nem értek hozzá. Végül második körben vettem egy ágyat, ami nem is a legolcsóbb, de azért nem túl drága. Itt az ágyak egyébként $500 és $10,000 között vannak “Queen” méretben mármint, amit én inkább kétszemélyesnek szoktam nevezni, mondván az eggyel kisebb (Double) az inkább másfélszemélyes (nem mintha lenne itt bárkim is, de árban elég kicsi a különbség a kettő méret közt, ellenben a nagyobb kényelmesebb, ha valaki olyan mint én, és kb X formában alszik). Különben itt minden ágy ami ezer dollár alatt van az “budget”, ami a a polkorrekt derogatív szó arra, hogy olcsó, de azért inkább mégis szar, akkor is ha nem az. Na ehhez képest én szart vettem, de majd ha úgy alakul, hogy maradok hosszú távon, akkor veszek egy kevéssé szart. A helyi árazás szerint egy normális ágy valahol kétezer felett kezdődik. Persze, Londonban hatászáz dollárnyi pénzért vesz az ember tök jó memóriás matracot, ezerért meg már tényleg nagyon jót kapsz. Nem annyira szeretem az átszámolást, de egy NZD kb 0.57 GBP, valamint kb 200 forint.

Részint hasonló a helyzet az asztalokkal. Mivel itt nincs IKEA, vagy Argos (tudom ezt írtam már korábban), ezért itt csak a “charity shop”-okból lehet olcsón kapni bútort, használtan. A charity shopok szó szerint jótékonysági boltok, átvesznek mindent, aztán eladják olcsón. Az asztallal egyébként az a baj, hogy a monitorom, ami most valahol az óceán közepén hajózik, laza 32 colos (kb nyolcvan cm keresztben), ezért javasolt minimum 1 méter (inább 120cm) távolságról nézni, ilyen mély asztalok pedig csak a “céges” felhasználású asztalok, annak megfelelő árazással ($500 felett). Végül az egyik charity shopból szereztem 45 dollárért egyet, de mivel a vásárláshoz képest csak két hét múlva kell, ezért a tárolás költségét is leverték rajtam, mindegy, tárolással, szállítással, mindennel együtt 85 dollár volt. Így is sokkal olcsóbb mint újonnan. Széket vettem újat, kanapét még nem találtam, de majd benézek még oda, ahonnan az asztalt szereztem, majdnem minden nap új árújuk van. Egy új kanapé egyébként 400-2000 dollár. Használt de jó állapotú gyakrolatilag egy nullával kevesebb.

Cucializáció oldalon is aktív voltam, elmentem indiai kajás vacsi meetupra, két “nyelvcserés” meetupra (language exchange, ezt sose tudom mi magyarul, SZTAKI se tudja. Kb arról szól, hogy mindenki olyan nyelven beszél amilyet szeretne gyakorolni, pl én németül makogok, nekem azt kell[ene] gyakorolni valakivel, aki hasonlóan érez.). Voltam továbbá egy németes reggelin (az előző kettőn túl), és egy tai chi gyakorlaton is, ami nagyon jó volt, leginkább figyelembe véve, hogy az egész mandarin kínaiul zajlott. Na most nekem a kínai tudásom az ott kimerül, h nĭ hăo [= hello] és azt is ki kellett guglizzam, mert nem tudom az írott ékezeteiket fejből. A tai chi-s napon egyébkét 32 km-t gyalogoltam a városban, mert elmentem a kínai nagykövetségre egy túristavízumért (nem gond, hogy a weblapjuk egy két éve nem létező címet ad meg, hiszen odaérvén egy ragasztott papír informál, hogy 2014 januárja óta teljesen másutt vannak), majd a munkahelyre, majd bankba, majd másik irodába, majd haza, majd kb az egészet mégegyszer megcsináltam mert a tai chi nem messze van a nagykövetségtől.

Kevéssé cuciális, de kedden elmentem és megtekintettem a helyi állatkertet. Közel a vég, egyértelmű, Viktor állatokat néz. (tudom ez egy másik Viktor és más jellegű állatot néz, de jobbat nem találtam.)

Különben javaslom az állatkert kihagyását itt, ha csak nincs már semmi más látnivaló, ugyanis baromi kicsi. Mondjuk van két kiwijük, de talán ez annyira nem sokkoló, a tollas dögök őshonos állagát tekintve. Különben ez már tényleg az unalom kategória volt, adott h sem állatrajongó nem vagyok, sem pedig nem rajongok az állatok fogvatartásáért, plusz így harminc felett már azért láttam pár tucat zsiráfot meg miegyebet is. Kiwifotó egyébkét alább. Itt jegyezném meg, hogy mivel éjjeli állatok, és a teljes sötétséget kedvelik és folyamatos kapirgálnak meg össze-vissza rohangásznak, aki normális képet akar csinálni róluk az egy Nikon D5-nél gyengébb géppel meg se próbálja. A D810 ennyit tudott:

_8101814_mod_20161122_tn

Maga az állatkert nem túl érdekfeszítő, kis város, kis állatkert, kis buli. Amit mondjuk mindezek ellenére érdekesnek találtam, az a félig publikus állatorvosi központ, ami kb azt jelenti, hogy az állatkert orvosi vizsgálója, műtője stb kifelé üvegfalú, és ha épp történik valami, akkor a látogatók megszemlélhetik a dolgokat, valamint interkomon kérdezhetnek is a dolgozóktól. Amikor ott jártam éppen egy dobozban tárolt gyíkot röntgeneztek meg.

Ma pedig elmentem a Weta Cave (barlang)-ba, ami inkább a Weta stúdió múzeuma és bemutatóterme, ők azok akik a Gyűrűk ura, Hobbit stb filmek mögötti vizuális effektekért felelősek. Persze a boltban aranyáron lehet relikviamásolatokat venni, na de nem cuki egy pörölyös törpe egy harci disznón? (leszámítva, hogy egy lépéssel hátrébbról kellett volna lőni a képet).

_8101971_mod_20161127_tn

Méginkább “egyébebb” hírekben (ilyenkor látszik, h tükörfordítok az angol cikkből), a ház ahol napjaimat töltöm picit ki lett pofozva. A bejárati ajtót megcsinálták, és a kiesett ablak is pótlásra került. Ez utóbbi azért is örvendetes, mert erős busójárás van a házban, és mivel én most csak elméletileg vagyok AirBnB-n, valaki pedig szeretne gyakrolagilag is itt lenni AirBnB-n, ezért nekem lassan egy másik szobába kell költöznöm, oda, ahonnan korábban kiesett az ablak. Ez csak pár nap lesz, mert szombaton lelépek, de azt hiszem kedden átteszem a székelyem kb 5 méterrel. Emellett mostmár tényleg nem tudom, h ki mikor lakik itt. Volt egy másik szobában egy ABnB-s pár, aztan ők elmentek, aztan volt két csaj, most épp talán üres az a szoba. Közben beköltözött permanensen egy srác az egyik csaj volt szobájába, ill. két másik csaj kiköltözőben van (látja? nem lájta? na látja….tudom, ez már nekem is káosz.). Őszintén ha a yeti itt éjszakázna az egyik kapanén, az se tűnne fel senkinek.